Hamvas Béla könyvtár

A szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban egy nagyon meghitt és megható felolvasóestben volt részünk. A Zsuzsi által kiválasztott részekhez gyönyörűen illeszkedtek a gyerekei által választott és előadott zeneszámok. Peti zongorázott vagy gitározott, Vene pedig fuvolázott, vagy énekelt, mindkettőt csodaszépen. Mi pedig próbáltunk nem sírni a szövegrészek olvasása közben. Néha sikerült…

És végül egy igazán jót beszélgettünk a megilletődött, lelkes, kedves közönséggel. Köszönjük az élményt a könyvtár fantasztikus munkatársainak, és az ugyancsak nagyszerű hallgatóságnak. Minden egyes történet, amit megosztotok ilyenkor velünk, megerősít bennünket abban, hogy igen, pontosan ezért akartuk ezt a könyvet a magyar olvasókhoz eljuttatni. Írja a maga történetét, amióta megvan.

Az esemény képei hála Farkas Gábornak, aki megörökített belőle néhány pillanatot.

A bevezetőben hangzottak el ezek a gondolatok Kertész Esztertől. Azt hiszem, ezért csináljuk.

„Mégis adnék valamit: mondanék. Nem amit tanultam, hisz nem tanultam meg jól a leckét. Amúgy sem érdemem. Inkább amit Ő megláttatott. Nincs véletlenül semmi, az Ő kezében futnak össze a szálak. Gyökereimmel belekapaszkodni a földbe – otthon lenni a világban, mintha végleges volna –, mégis teljes figyelemmel és odaadással, mint ágaikkal a fák, belefúródni az égbe. Tettenérni az ég és föld érintkezését szerelemben, ünnepben, születésben és halálban. És szóvátenni. Ezt szeretném.”